A Csaba régi magyar személynév. Egyes források szerint török eredetű lehet, és a jelentése: pásztor, kóborló, újabban az ajándék jelentése is felmerült. A név felbukkan a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is, Csaba királyfi alakjában, akit Attila fiaként tart számon a hagyomány. A nevet a 19. században fedezték fel újra, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű. Egyes kutatók – és az általános iskolai tankönyvek – szerint a csaba szó megegyezik a hun eredetű csobán méltóságnévvel.

A mai török nyelvben a çaba és caba (ejtsd csaba és dzsaba) szavak poliszemantikusak, jelentéseik bármelyike megfelelne a mondabeli királyfi nevének: erőfeszítés, törekvés, szándék, küzdelem, támadás, szorgalom, bátorság, lelkierő, fáradhatatlanság.

Rokon nevek

  • Csobád: Régi magyar személynév, a Csaba -d kicsinyítőképzős származéka.

Gyakorisága

A Csaba a középkorban nem volt gyakori név. Már majdnem feledésbe merült, amikor Vörösmarty felelevenítette az 1824-ben megjelent Csaba szerelme című versében, de ennek hatására sem terjedt el. Népszerű csak a 20. század második felében lett, 1967-ben 2690-en kapták ezt a nevet, amivel a 12. leggyakrabban adott férfinévvé vált, az 1980-as években a 14. volt.

Az 1990-es években a Csaba igen gyakori név, a Csobád szórványosan fordult elő, a 2000-es években a Csaba 34-40. leggyakoribb férfinév, a Csobád nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.

Névnapok

Híres Csabák és Csobádok

Egyéb Csabák és Csobádok

Földrajzi névként

Az irodalomban

Egyéb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából